A mártélyi Tájvédelmi Körzet

Betöltés folyamatban...

A mártélyi Tájvédelmi Körzet, a Tisza hullámtérének bal parti szakaszán létesült, az ország harmadik tájvédelmi körzeteként. Védetté, 1971-ben nyilvánították. Mint tájemlék sajátosan magyar adottság.

mert az alföldi parasztság régmúlt idők mostoha szociális körülményei között létrehozott egyik legjelentősebb eredményét, a kézi erővel megépített 3500 km hosszú gátrendszert és a 170 km hosszú folyómeder kialakítását mutatja be. A több mint 2000 hektáros védett hullámtér Mártély magasságában kezdődik, északi határa a mártélyi Holt Tisza. Morotva a helyes elnevezés, hiszen holtágak alatt (lásd: dunai holtágak, egyes tiszamenti holtágak), azokat a levágott folyókanyarulatokat értjük, amelyek legalább egyik végükön, rendszerint az alsó végükön összeköttetésben maradtak az anyafolyóval, a holtág kifejezés azonban mára, annyira közkeletűvé vált, s olyannyira azonosítják a mártélyi, akolszögi, atkai, stb. morotvával, hogy mesterkélt átnevezése kár lenne. Innen dél felé 10 km hosszan húzódik, nyugaton a folyóvíz, keleten az árvízvédelmi töltés, délen a Hódmezővásárhelyről kivezető, úgynevezett régi szegedi kövesút hullámtéri szakasza zárja le - a tájvédelmi körzetet. Az így körülhatárolt terület három zónára tagolódik. Északi harmada a mártélyi holtággal övezett Ányás-sziget, és a morotva partvonalát elfoglaló strandhelyek, nyaralóépületek keskeny sávja. Itt elsődlegesen az üdülés szolgálatában áll a tájvédelem. A mártélyi szakaszhoz kapcsolódik a közönség által tömegesen látogatott nyaralóhely, és a háboríthatatlanságot igénylő, növény és állattani szempontokból érdekelt területrészek közötti ütközozóna. Ez az úgynevezett Kutyafenéki-hullámtér a körtvélyesi holtágnál végződik. A tájvédelmi körzetnek e második morotvája Körtvélyes és Barci rét elnevezésű részekre tagolja a terület déli harmadát.

A Tisza a múlt század második felében történt szabályozása jellegzetes, egyéni vonásokban gazdag környezetet alakított ki a védőtöltések és a folyóvíz közötti ún. hullámtérben. Ugyanakkor az emberi élő munkának valóságos múzeuma is ez a terület,

A gerinctelen állatvilág legérdekesebb képviselője a tiszavirág, amely a múltban és újabban, szerencsére ismét hatalmas állományban tenyészik e szakaszon. A kérészek egykori megfogyatkozása a halfauna tiszai nevezetességét a kecsegét is érzékenyen érintette, mert az igen gazdag kecsegeállománynak a kérészlárva képezi elsődleges táplálékbázisát.

A körzet madárvilága a saséri természetvédelmi terület faunájával nagyjából azonos. A Barci réten itt is kialakult az utóbbi években, egy vegyes gémtelep, kiskócsag-, üstökösgém-, bakcsó- s egy másik erdőrészben vörös- és szürkegém állománnyal. Itt azonban, nem rendszeresen, csupán áradásos években költenek e madarak. E környék a meglehetősen ritka, környezetigényes fekete gólyák rendszeres átvonulási helye is. A fagyok beálltával viszont a Barci rét magasságában az örvényes Tisza nyújt a teljes jégtakaróig szálláslehetőséget az állóvizekről kiszoruló vadrécetömegnek.

A terület gerinces faunája a szomszédos Sasérrel egyetemben 1947 óta a Madártani Intézet állandó kutatóterülete. A vizsgálatok során a két területről 37 halfajt, 34 emlőst, 119 fészkelő, és 124 átvonuláskor észlelt madarat vettek számba.

A holtág, közepesen feliszapolódott. Vízminősége változó. Szennyezettségi állapota: közepesen szennyezett (béta-mezoszaprób). Vízutánpótlása belvizekbol, magas tiszai árhullám esetén gravitációsan, míg alacsony vízállás esetén szivattyúálláson keresztül a Tiszából történik. A holtágat elsősorban az üdülési szezonban, jelentős mennyiségű
kommunális szennyvíz terheli.

A területen intenzív horgászat folyik. A halászati hasznosítás megszűntével, a hódmezővásárhelyi Dolgozók Horgász Egyesület, később jogutódja a Dobó Ferenc HE. végzi a halgazdálkodást, körültekintő és szakértő haltelepítésekkel, ivadékmentési akciókkal és szelektáló halászatokkal igyekezve megőrizni és fejleszteni a holtág halfaunáját.