Őszi-téli gombák Mártélyon2013. október 8. 11:20
Őszi-téli gombák Mártélyon
Amilyen az időjárás, olyan a gombatermés. Könnyű belátni a népi bölcselet igazát, hiszen a „sem nem növény, sem nem állat” kategóriába sorolt gombák előfordulásához kellő talaj és léghőmérséklet, csapadék és persze spórák milliói kellenek.
Utóbbiakból nincs hiány, hiszen több évtizedig csak az alkalmas időre várnak a spórákból kifejlődő gombafonalak a talajban, avarban, vagy éppen a kiszáradó fák testében, tuskóikban, hogy ízletes, vagy ehetetlen, netán mérgező termésük szem elé kerüljön.
A hideg, esős tavaszon hiába vártuk a leggyakoribb mezei gombánk, a szegfűgomba jöttét, alig néhányat leltem a klasszikus újborsós, friss sárgarépás, csipetkés borsólevesbe. Júliustól kaptunk egy kánikulás nyarat, a mező réti és sziki csiperkéinek nem kedvezett az idő.
A szeptemberi esőknek hála némi szekfűgomba előjött a gyepen, csiperkék alig-alig, viszont itt az idő szétnézni az erdőben!
Július végétől a fagyokig érdemes öreg nyarasokban érdesnyelű tinórut /nyárfa tinórut/ keresni. Hívhatjuk vargányának ezt a csöves gombát, amíg nem költöznek bele a nyűvek, kiváló ízű, rántani, paprikásnak való.
Kevesebb esély van nagy őzlábat lelni a Tiszán, a nyaralóknál fordul elő, de főleg elhordott széna-szalmakazlak helyén keressük. Fiatalabb példányai, a dobverők a legfinomabbak. Kirántva, vagy csak natúr megsütve ajánlott fogyasztani.
Noha klasszikus késő tavaszi gomba, de ilyenkor is előjön elhaló nyarakon, füzeken a sárga gévagomba. Csak fiatal, még kénsárga színűtermések ehetők, savanyú levesbe, pörkölnek és fokhagymás tejbe áztatva, majd leszárítva: sütni való.
Gazdaságos gyűjteni, bár jóval gyakrabban a réteken találjuk a más gombával összetéveszthetetlen lilatönkű pereszkét. Korhányi, vagy a Mártélyi-lapos tölgyeseiben is előfordul, de itt meglelni szerencse dolga. Paprikásnak ajánlom, de lecsós gombának is finom.
Általában minél kevesebb „sérüléssel” szedjük a gombát. Éles késsel vágjuk le a tönkről, a szegfűgombát körömmel, kiskéssel válasszuk le a tönkről, hogy a gombafonalak lehetőleg ne sérüljenek. Még egyszerűbb, ha néhány példányt érintetlenül meghagyunk a lelőhelyen, lehetnek idős, amúgy is kevésbé jóízű példányok. Kosár, vászon, vagy papírzacskóba gyűjtsünk, a műanyag zacskó erre nem való!
Októbertől van esély kései laskagombát találni, elhaló, de még nem száraz nyarakon, kevésbé füzeken találjuk. Fiatalokat, a még fehér lemezűeket gyűjtsük, később taplószerű, ehetetlenül rágós lesz. A néha többkilós gombatelepet óvatosan szét kell választani, az egyes lemezket késsel megtisztítani. Általában igaz, hogy gombát nem mosunk /van benne víz bőven/ tessék tisztán szedni. A rántott laskagomba rántva igen finom, de érdemes majonézes gombát készíteni belőle. Sós vízben megfőzni, lecsöpögtetni, felszelni félcentis csíkokra és összekeverni majonézzel. Be a hűtőbe és jó étvágyat hozzá!
Fontos tudni! A mérgezések zöme inkább ételmérgezés, semmint gombától eredő. A könnyen bomló és magas fehérjetartalmú gombaételeket ne tároljuk sokáig, leszámítva a fagyasztást, de akkor inkább félkész állapotban tegyük a fagyasztóba.
A laskagombát biztonsággal termesztik is, de a szalmabálán, vagy forgácson nőtt gomba íze nem vetekszik az erdőben nőttével.
A téli erdőt járva, olykor a vékony hó alatt találjuk meg kedvencemet, a szépnevű téli fülőkét.
Fakérgen, tuskókon nő csoportosan. Külleme, nagysága a szegfűgombára emlékeztet. Kalapbőre, szára kormos, kissé ragacsos, de ez langyos vízben leáztatva elmúlik. Leginkább rántottába való, a téli hónapokban, amikor csak termesztett gombát lehet kapni.
Ez a kis írás nem pótolja az alapos ismereteket a számos ehető és szintén nagyszámú mérgező és tucatnyi halálos mérgezést okozó gombáról.
Ökörszabály! Amit nem ismerünk biztonsággal: ne szedjük fel! Tessék szakértőnek megmutatni a gombákat a legkisebb bizonytalanság esetén, tudtommal a vásárhelyi piacon kell lenni gombavizsgálónak.
A mártélyi határban tucatnyi jóízű, ehető gombát ismerek, most csak az aktuális fajokat érintettem. Enyhén mérgező fajról ötről tudok, súlyosabb tüneteket produkáló gombát még nem leltem a Tiszán, vagy a mentett oldalon, de ez lehet figyelmetlenség is…
Tavasszal a szezon kezdetén a tavaszi-nyári gombákkal folytatom.
A tinóru és a pereszke képe az internetről való a Terra Alapítvány honlapjáról.
Somodi István