Interjú Bujdosó Dáviddal2015. március 25. 10:15
1. Dávid, mi régóta ismerjük egymást, együtt koptattuk a Mártélyi Általános Iskola padjait, kérlek mesélj erről az időszakról, szép élményeidről!
Nemcsak gyermekkori énemre, hanem későbbi személyiségemre is nagy hatással voltak/vannak/lesznek a Mártélyi Általános Iskolában töltött éveim, és ez nem csak "kirakatszöveg", hanem ezt valóban így is gondolom.
Szerencsésnek tartom magam, hogy egy ilyen környezetben tölthettem gyermeki éveim, ilyen helyen, ilyen emberek között.
Tudom, hogy nagy dilemmája ez a mai fiatal szülőknek, hogy hol találjanak megfelelő táptalajt kisiskolás gyermekük szellemi fejlődésének, és ez természetesen érthető is, hiszen mindenki a lehető legjobbat szeretné nyújtani a gyermekének, de én - saját példám nyomán - csak azt tudom mondani, hogy az ember olyan értékekkel vérteződhet fel egy ilyen iskolában - mint a mi kis falusi iskolánk - amit nagy valószínűséggel egy városi iskolában nem, vagy nem úgy kap meg. Gondolok itt a természet szeretetére és tiszteletére, és legfőképpen az emberségességre. Legalábbis abban az időben így volt.
Egyáltalán nem láttam hátrányát annak, hogy falusi iskolába jártam, főleg mert olyan tanárok tanítottak az akkori tanári gárdában, akik mind szakmailag, mind pedig emberileg jó példaként szolgáltak/nak a felnövekvő generációnak. Természetesen az összes tanárunknak hálával tartozunk, de nekem személy szerint a legtöbbet Pusztai Sándorné/Mártika néni és Bérczi Tamásné/ Emike néni adtak.
Mártika tanár néni tankönyvi példa lehetne minden pedagógiai pályával kacérkodó egyénnek, olyan személy ő, akinek a szakmája egyben a hivatása is, és sajnos ezt kevesen mondhatják el magukról manapság (bármilyen szakmában is vizsgálódunk). Emike néni pedig a személyes életutamnak egy meghatározó elemét adta, mégpedig a német nyelv ismeretét, szeretetét, és nem mellesleg a testvér települési kapcsolat szempontjából is meghatározó volt a jelenléte, és részben ennek a kapcsolatnak sokat köszönhetnek Mártély fiataljai, természetesen köztük én is.
Nagyon sok olyan eleme volt a mi képzésünknek, ami egyáltalán nem számít alapvetőnek, és magától értetődőnek egy ilyen – viszonylag kis létszámú tanulót számláló – iskolában. A tánc és balett oktatástól kezdve a színjátszó szakkörökön keresztül a különböző sportlehetőségekig. Nagy dolgok ezek, érdemes helyükön kezelni őket.
2. Hova jártál középiskolába? Jelenleg egyetemre jársz, mesélj erről!
Bár a szüleim és a tanáraim egyaránt afelé igyekeztek terelni az iskolaválasztás terén, hogy Szeged valamelyik jó hírű gimnáziuma mellett tegyem le a voksom, de végül nem álltam kötélnek, és – talán a könnyebbiknek tűnő utat választván – a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium és Általános Iskolában kezdtem meg középiskolai tanulmányaim. És ezt megint csak nem bántam meg, habár az első hetekben, hónapokban kisebb-nagyobb beilleszkedési problémákkal gyűlt meg a bajom, de ezt sokkal inkább magamnak köszönhettem, mint akárki másnak.
A tanári gárdát ott is kimagaslóan jónak éreztem, és sok panaszkodó kortársammal ellentétben én úgy látom, hogy akinek volt kellő ambíciója, az határozottan jól ki tudta bontakoztatni személyes tehetségeit.
Talán nem mindenki osztaná ezt a véleményt, de én határozottan szerettem azt az osztályt, ahol az elején olyan nehezen találtam meg a helyem, és végzősként kifejezetten lassítottam volna az időt, és maradtam volna még abban a közegben.
Legfontosabb sarokkövekként a német nyelvvel történő további barátkozást említeném meg a középiskolából, és azokat a 4 (avagy kevesebb) év alatt kialakult barátságokat, amiket nem szívesen adnék fel már ebben az életben, és amelyek felbecsülhetetlenek számomra.
Jelenleg a Szegedi Tudomány Egyetem Gazdaságtudományi Karának vagyok hallgatója - kicsit megnyújtva az eredendően 3,5 éves képzést - immáron 5. éve lesz ezen szemeszter végén.
Nagyon sok mindent tapasztaltam ez alatt az 5 év alatt magammal kapcsolatban és világ dolgait illetően, és folyamatosan tapasztalok most is.
Már rögtön az elején rájöttem, hogy az a jövőkép, amelyet a közgazdász hallgatók többségének kijut/kijutott, az az én személyiségemmel nem feltétlen van összhangban, de persze mint minden, ez is megváltozhat, viszont most egyelőre úgy látom, hogy igen csekély az esély arra, hogy a fővárosban egy nagy múltú, rangos könyvvizsgáló cég ranglétráját elkezdjem mászni és – hangsúlyozom - nem azért mert ez nekem derogálna, vagy elítélendőnek tartom, hanem mindösszesen azért, mert az én személyiségem, az amit képviselek, nincs ezzel összhangban. Ebből is jól kiérezhető, hogy életem nem legfőbb prioritása az egyetem, ugyanakkor mindenképpen be szeretném fejezni, és ha lehet, egy diplomával a végén! Ugye fontos azt tudni, hogy a mi családunk mezőgazdasággal is foglalkozik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a testvéreimmel egészen fiatal korunk óta segítenünk kellett itthon az állatok körül, amik hol többen, hol kevesebben voltak. Középiskola egy időszakában például hozzátartozott a napi rutinhoz, 5-6 óra közötti kelés, hogy el tudjam látni még suli előtt az állatokat, és le tudjak fürödni, aztán az iskola és edzés után délután/este megint volt egy kör a hátsó udvaron. És félreértés ne essék ezt se nem önfényezésképpen, se pedig nem önsajnálkozásképpen hozom fel – hiszen, aki többet dolgozik, annak optimális esetben több jár – hanem olyan okból kifolyólag, hogy érzékeltessem, hogy ez a fajta „életstílus”, napi rutin és családi berendezkedés megint csak nem elhanyagolható tényezőként voltak és vannak jelen az énképem és életfogásom tekintetben.
3. Ha jól tudom saját vállalkozásba fogtál, mi késztetett erre, honnan jött az ötlet, hogy saját tönkölybúza lisztet készíts?
Mind az egyetemi évek során átéltek, mind pedig az itthoni tapasztalatok nyomán az a kép körvonalazódott bennem, hogy bizony minél hamarabb, és minél céltudatosabban neki kell állni a munkának és a „projekteknek”, ha az ember szeretne magának egy szeletet a siker -nem is olyan nagy - tortájából.
Folyamatosan bennem volt és van a bizonyítási vágy, és a kreatív, egyéni alkotások iránt tanúsított nagyra becsülés.
Éppen ezért úgy döntöttem, hogy ha már az alkalmazotti léttel nem kacérkodom annyira, akkor igyekszem a saját szerencsémet megcsinálni egy saját vállalkozás keretein belül.
Úgy éreztem, hogy a fentebb említett nagy irodaházas, tipikusan fővárosban megtalálható modell mellett esetleg a külföldi szerencsepróbálás marad az itthoni fiataloknak, ha kicsit emberhez méltóbb díjazásért szeretnék az idejüket, tudásukat, és energiájukat szolgálatba bocsátani.
Adott volt ugye a szituáció, hogy mezőgazdasággal foglalkozunk, vannak földjeink, továbbá, az is hogy minél magasabb fokú önellátásra törekszünk családi szinten. Ehhez még hozzá jött annak – az akár szűkebb környezetünkben is jól kivehető – trendnek a felismerése,miszerint egyre inkább kezdenek ráébredni az emberek az egészséges életmód fontosságára. Magának az ötletnek a kipattanása teljesen valószerűtlen volt, és pontosan beazonosítható, élesen él az emlékezetemben: Körülbelül 2 éve, egyik reggelen azzal a gondolattal pattantam ki az ágyból, hogy ha már ennyi mindent előállítunk magunknak, akkor miért ne süthetnénk mi magunknak a kenyerünket is. Elkezdtem a témakörben kutatgatni az interneten és hamar körvonalazódott, hogy egy bizonyos fajtája a gabonának lesz a megfelelő alapanyag ehhez a sajátkészítésű kenyérhez. És ez nem más volt, mint a tönkölybúza. Akinek volt már dolga vele, tudja, hogy egészen más ízvilágot kölcsönöz a kenyérnek, de nem ez a legfontosabb ismérve. Sokkal inkább az egészségre gyakorolt megannyi jótékony hatása, ami magas fehérje és vitamin tartalmának köszönhető. Nem kezdem el teljes körűen felsorolni, hogy pontosan milyen pozitív változások állhatnak be az ember életében a tönköly termékek rendszeres fogyasztásával, mert az kimondottan hosszú lenne, és biztos van olyan is, amiről még én sem tudok.
4. Mit lehet tudni a te lisztedről, egészségesebb-e, mint a boltokban kapható fehér liszt? Kiknek ajánlod a lisztedet? Hol lehet megvásárolni?
Tőlem csak teljes kiőrlésű lisztet lehet vásárolni, ugyanis ha akarnék se tudnék előállítani teljesen fehérlisztet, hiszen az a fajta feldolgozási módszer (köves malommal való őrlés) amivel én dolgozom, nem teszi lehetővé, hogy tökéletesen elkülönítsem a magbelsőt a búza egyéb részeitől a későbbi esetleges szitálás során.
Így aki ezt a lisztet fogyasztja, az a búza mindegyik éltető alkotóelemét beviszi a szervezetébe.
Ennek tudható be, hogy a teljes kiőrlésű lisztekből készült készítmények fogyasztásával úgynevezett komplex szénhidrátokkal támogatjuk meg szervezetünket, ami egy jó megoldás minden olyan egyénnek, akinek fontosak a helyes táplálkozás segítségével elérhető – az ember közérzetében és alakján egyaránt megmutatkozó – előnyök.
Az eddigi vásárlókörömbe leginkább a „reformabb” táplálkozást előnyben részesítő háziasszonyok, illetve sportolók tartoznak, akikkel személyes kapcsolatom van. Telefonon tudnak elérni, a liszt eljutását pedig megbeszéljük.
Ugyanakkor az újonnan nyíló piacra is tervezek kimenni, képviselni az egészséges táplálkozást a lisztemmel.
5. Mivel telnek a napjaid?
Az utóbbi időben sajnos sokszor van csúszás a lisztkészítés frontján, amire nem igazán vagyok büszke, és nem is örülök neki, de ez a sok fronton való teljesítés sajnos komoly tervezési és időmenedzselési képességeket kíván meg, amiben őszintén szólva nem mindig vagyok a legtehetségesebb.
Az egyetem még folyamatban van, most a pénzügyi számvitellel van lehetőségem közelebbi kapcsolatot kiépíteni nagy örömömre, mint utolsó tantárgy , ami elválaszt az abszolutóriumtól.
De ha éppen nem az egyetemen vagyok – ami az igazat megvallva sűrűbben fordul elő – akkor itthon a jószágok körüli teendőket intézem.
Emellett jelen pillanatban az életemben az egyik legfontosabb projekt nem más, mint a tanyánkon való tevékenykedés, ami a lakhatás megteremtését jelöli , egyebek között egy lakóépület létrehozását/felújítását is magában foglalja, és ezzel elég sok teendő akad.
Persze azért nem szeretném a „munkamániás” jelzőt kivívni magamnak, éppen ezért eljárok Vásárhelyen a T&M Sport nevű edzőterembe heti négyszer, ha nem sűrűsödnek be túlzottan a munkálatok otthon, és nem utolsó sorban igyekszem nem elhanyagolni a baráti kapcsolataimat sem.
Sokat köszönhetek nekik, és nagyon hálás vagyok érte, hogy ilyen barátok támogatását élvezhetem.
6. Mik a terveid a jövőre nézve, ha befejezted a tanulmányaidat? Hol tervezel letelepedni?
Egyelőre úgy néz ki, hogy hosszútávon mindenképp szeretnék Mártélyon maradni, szeretem ezt a kis falut, és ehhez az is hozzájárul, hogy nagyon sok jó ember van ebben a faluban.
Ha végre sikerül pontot tenni az „egyetem ügy” kérdésére, akkora szeretném, ha lakható lenne a tanyánk, és ott szeretnék gazdálkodással foglalkozni.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy remeteként szeretném élni a mindennapjaim, könnyen elképzelhető, hogy emellett kiépítek magamnak valami kötetlen munkaidejű állást, vagy csökkentett munkaidejűt, hogy azért a szociális igényeim se szenvedjenek hátrányt.
Szükségem van a többi ember társaságára, ahogy szerintem minden „normális” embernek, mindazonáltal nagyon szeretem azt a helyet, és azt a fajta szabadságot, mozgásteret, amit egy ilyen különleges életforma biztosíthat.
7. Mi az a 3 dolog az életedben amire a legbüszkébb vagy?
A családomra, azon belül is a nagyapámra, nagyon büszke vagyok, arra a felfogásra, keménységre, és egyenességre, amit ő képvisel. Hálás vagyok, hogy megadatott nekem testközelből tapasztalni egy ilyesfajta emberi minőséget.
Továbbá a barátaimra vagyok kiváltképp büszke, az utóbbi időben nagyon sokszor éreztem, hogy egytől egyig kiváló emberek, akikre lehet számítani, és akikkel könnyen lehet minőségi kalandokban részem.
Végül pedig büszke vagyok (persze csak egészséges mértékig) arra, hogy igyekszem keresni és közvetíteni olyan dolgokat, amik különlegesek, és olyan értékeket, amik sajnos kivesző félben vannak.
Ez a ház projekt is egy olyan sarokkő az életemben, amiben számos különleges elem van, és sok-sok jó emberrel együtt töltött idő.
8. Hogy látod magad 20 év múlva?
Az önmagamról alkotott jövőképemet nem mondanám éppen statikusnak, vagy bebetonozottnak.
Fontosnak tartom, hogy az ember egyedi legyen, egyedi dolgokat alkosson, nálam ez ott is tetten érhető, hogy igyekszem két olyan dolgot összekombinálni, amit sokan nem biztos, hogy összeférhetőnek tartanak. Egyfelől a falusi, vagy akár tanyán élő ember egyszerűségét, tisztaságát, természeti létét hozva, de mindezt megfűszerezni egy magas fokú igényességgel, modern életre való nyitottsággal.
Viccesen azt szoktam mondani, hogy eljön az az idő, amikor feltöltök a facebook-ra egy olyan képet, ahogy Armani öltönyben etetem a csirkéket a tanyán.:)
Komolyra fordítva a szót, mindenképpen szeretnék egy népes családot. Szeretném továbbfolytatni a gazdálkodást, valamilyen formában megőrizni és továbbvinni azokat „hagyományokat”, amiket itthonról kapok.
Szeretnék nyitott maradni a világ dolgaira, szeretnék változni, hisz a világban minden változik, és nem érdemes ezt figyelmen kívül hagyni.
Szeretnék egészségesen, rendszeresen sportolva, figyelve a táplálkozásomra fitt maradni fizikálisan, és persze aktív szereplő szeretnék lenni abban a közösségben, amelyben élek, és kicsit visszaadni abból, amit kapok.
Egy világ dolgait nem kizáró, letisztult, nyugodt, kiegyensúlyozott, minőségi életet élő, egyszerű, de mégis meglepő dolgokkal előrukkolni képes egyén szeretnék lenni, akár 20 év múlva, de utána is!
Csatlós Renáta